Trianoni megemlékezés

Önkormányzatunk trianoni megemlékezést tartott június 4-én, a trianoni békeszerződés aláírásának 102. évfordulóján. 

Marton József Zoltán polgármester beszéde után koszorút helyezett el Vasad Község Önkomrányzata részéről Marton József Zoltán polgármester és Dr. Honti János alpolgármester. A Vasadi Bölcsőde részéről Pázsiné Kalocsa Nikolett intézményvezető helyettes és Jansík Ligeti Bettina. A Vasadi Napközi Otthonos Óvoda részéről koszorúzott Szalai Jánosné intézményvezető és Csipeszné Magda Ildikó óvodapedagógus. A Vasadi Általános Iskola koszorúját Guzsvánné Honti Orsolya és Veres Zsolt helyezte el. A Magyar '56-os Hagyományőrző Veteránok Egyesülete nevében koszorút helyezett el Marton József Zoltán polgármester. A Vasadi Könyvtár és Művelődési Ház koszorúját Kériné Veroczki Barbara mb. intézményvezető és Vázsonyi Ágnes zenepedagógus helyezte el, a Vasadi Református Egyház részéről Nagytiszteletű Király János lelkipásztor és Hargas Márton presbiter rótta le tiszteletét. Az eseményen készült fotók ide kattintva megtekinthetők. 

A polgármesteri beszédet az alábbiakban közöljük:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Emlékezők!

A mai nap részben az emlékezésé, részben az ünnepé!

Az emlékezésé Trianonról, a magyar nemzetet ért tragédiáról, ami pusztán a számok alapján is az, ha az emberi oldalt, a szétszakított családokat nézzük, akkor még inkább. A trianoni békediktátum pontjai ismertek: Magyarország elveszített 191 735 km2 területet, s maradt 91 114 km2. Elcsatoltak tőle 10 781 773 lakost, maradt 7 481 954. Idegen uralom alá került 3 727 205 magyar. A magyarországi gyárak és vasútvonalak kevesebb, mint a fele maradt meg. Elvesztettük 92 városunkat. Út- és csatornahálózatunk 80 százalékét. Minden só-, ezüst- és aranybányánk odalett. Réz-, mangán- és higanykészlet nélkül maradtunk. Olajkútjaink többsége is másé lett. Fenyőerdőink 97 százaléka, lombhullató erdeink 85 százaléka, tölgyeseink 68 százaléka is idegen kézbe került. Mindent egybevetve, Magyarország 1914 előtti nemzeti vagyona 38 százalékára zsugorodott. És ami még súlyosbította a helyzetünket, megtiltották számunkra az általános hadkötelezettséget, a hadsereg létszámát 35 ezer főben maximálták, míg a Magyarország ellen összefogó kisantant országok 530 ezer katonát tarthattak fegyverben.

Csak a Romániának átadott terület nagyobb volt, mint a megmaradt csonka Magyarország!

A trianoni békéről tehát mindezek alapján elmondható, hogy erőszakos diktátum volt, melyet egyoldalúan kényszerítettek Magyarországra, és amely végül megtagadta mindazon elveket, melyek nevében megszületett.

Az idő kerekét azonban nem tudjuk visszaforgatni, a békediktátumot nem lehet meg nem történté tenni, a hatásait azonban tompítani igen, a mi feladatunk, hogy bekössük a sebeket, bebizonyítsuk a világnak:

nekünk, magyaroknak határoktól függetlenül közös gyökereink vannak, melyekbe a legnagyobb vihar esetén is magabiztosan kapaszkodhatunk.

Mi, itthoni magyarok felelősséget érzünk, felelősséggel tartozunk határon túli honfitársainkért, nem az egy országon belüliség, hanem a közös gyökér – a magyar nemzethez való tartozás – köt össze bennünket, mely felülírja a határokat, mely kötelék erősebb annál. Az együvé tartozás alapja a Szent István király által lerakott keresztény szellemi gyökerekből, a magyar nyelvből, kultúrából, történelemből táplálkozó magyar nemzeti tudatosság.

E nemzeti tudatosság a 21. századi magyarság legfontosabb erőforrása, mely segítségével, összekovácsoló erejével a nemzetközi jogrendet és államhatárokat nem sértő, korszerű módon lehet biztosítani a teljes Kárpát-medencei magyarság szülőföldjén való boldogulását, lelki és anyagi erejének összpontosítását.

Tisztelt Ünneplők!

2010-ben az Országgyűlés kimondta, hogy.: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.

Így kerekedett felül a gyászon a magyarság együvé tartozása, mely Nemzeti Összetartozás Napjaként vált ünneppé Akkor mi kinyilvánítottuk: nincs határon belüli és határon kívüli magyar ügy, egyetlen magyar ügy létezik, ennek jegyében kell szellemi, lelki és anyagi erőforrásainkat összpontosítani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A két háború között és a rendszerváltozás után a Trianoni emlékművekre többnyire előszeretettel ezt írták: „semmi sem tart örökké”. A Nemzeti Összetartozás Napja azonban azt üzeni: összetartozásunk örökké tart, nem attól van egységes magyar nemzet, hogy határok közé szorítjuk, hanem a szív és lélek adja azt. A harag, a gyűlölet és a félelem eltávolít egymástól bennünket, a szeretet és az összefogás azonban képes hidakat építeni. Ennek legékesebb példája a Testvértelepülési kapcsolataink, mely több mint egy felépítmény, jelképe annak az erős lelki kapocsnak, mely összeköt bennünket, magyarokat testvéreket.

Ma már bátran kijelenthetjük, a történelem megannyi sorscsapása sem volt elég erős ahhoz, hogy megingassa a magyarságot az összefogásba vetett hitében!

S mi az ami, a határokat átívelve összeköt bennünket: nemzeti imádságunk – Himnuszunk, gyönyörű népdalaink, néptáncaink, csodás költészetünk, sajátos, leleményes gondolkodásunk, híres találékonyságunk, nyelvünk.

Vitathatatlan, hogy a balsors többször megtépázott bennünket, de mi mégis itt vagyunk, körülöttünk nagyhatalmak szűntek meg, kicsiny, tépázott országunk pedig itt van, s a magyar nemzet soha nem tapasztalt összefogásról, egymásért érzett felelősségről ad tanúbizonyságot nap, mint nap.

Mi lehet a titkunk? Mindig kitartottunk értekeink mellett, így voltunk képesek megvédeni a keresztény Európát a török hódítóktól, ingattuk meg a feudális berendezkedést 1848/49-ben, vertük be az első szöget a kommunizmus koporsójába 1956-ban, s a sors ma sem szánt nekünk kisebb szerepet, mint a keresztény értékek, a nemzeti szuverenitás védelmét, melyért töretlenül kiállunk ma is. Itt vagyunk, élünk, küzdünk a megpróbáltatásokkal és felelősséggel viseltetünk a nemzetünkért, mert mi több mint ezer éves történelmünkből jól tudjuk, a kereszténység felvétele, a mellette való töretlen kiállás az, ami megtartott bennünket.

Ma a trianoni tragédiát így lehet felülírni. Nagy szükség van arra, hogy érezzék az erdélyiek, a kárpátaljaiak, a felvidékiek, a vajdaságiak – mi, magyarok összetartozunk, segítjük egymást, számíthatunk egymásra. Ismertessük meg gyermekeinkkel ezen összetartozás csodás érzését!

Büszkén mondhatom Magyarként, az összetartozás nem csak szép szavakban és művészeti alkotásokban létezik, hanem a mindennapi élet gyakorlatában is egyre szélesebb körben jelenik meg, s ez így van jól! Álljon példaként előttünk, hogy a Vajdaságban, Erdélyben, Kárpátalján, a Felvidéken képesek voltak a legádázabb időben is megőrizni csodás anyanyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat.

A történelem már bebizonyította: nemzeti önbecsülés, az őszinte nemzeti összetartozás tudata, jó értelemben vett nemzeti büszkeség és pozitív nemzeti jövőkép nélkül nincs tartósan továbbélő nemzet sem!

Kossuth Lajos ekként fogalmazott: „Veszve csak azon nemzet lehet, amely lemondott önmagáról.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi nem mondhatunk le önmagunkról, nem hagyhatjuk veszni csodás értékeinket.

A Nemzeti Összetartozás Napja ma már nem a gyásznapot jelenti, sokkal inkább az újrakezdés esélyének ünnepe. Rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e kilépni a sérelmek bűvköréből, elfogadva a megváltozhatatlant, s mégis nem feladva a magyarság összetartozásának természetes érzését. A mai ünnep ékes bizonyítéka annak, hogy a magyar nem kudarcos, hanyatló nemzet, hanem az egyik legnagyobb újjászülető, amely újra és újra magát állítja talpra és egyre ellenállóbb a gyűlölettel, a megosztással szemben.

Sohase feledjük el: annak ellenére, hogy a Kárpátok koszorúzta ezeréves Magyar Királyságot feldarabolták, velünk, magyarokkal, ezt nem tehették meg, mert a magyar nemzet a lelkekben és nem területekben él, s a nemzeti összetartozás erős, egy és oszthatatlan!

Csak az összefogás ereje az, mely képes ellensúlyozni azokat a rombolási kísérleteket, amelyek már lassan egy évszázada morzsolják és fárasztják közösségeink életerejét.

A fejünk felett áthúzhatták az országhatárokat, ennek ellenére ma is élő Szabó Dezső gondolata: „Minden magyar felelős minden magyarért.”

Kedves Vasadi Testvéreim, itt kívánkozik, eme gondolatot követően, hogy megemlítsem és hálás szívvel megköszönjem minden Vasadi Nemzettársamnak azt a segítséget, amit a háború borzalmaitól sújtott Kárpátaljai Gáti Testvéreinkért tettek.

Az Önkormányzatunk és a Református Gyülekezetünk felhívására, szinte órák alatt tetemes mennyiségű tartósélelmiszer, műszaki cikk, és megannyi szükséges kellék gyűlt össze, melyeket sikeresen és gyorsan el is juttattunk a Gáti testvéreinknek!

Akkor azokban az órákban életre kelt az a mondat, hogy

„Nemzeti összetartozás”

Kérem Önöket, hogy ezen a mai ünnepi napon, a Nemzeti Összetartozás napján, még nagyobb lélekkel gondoljunk Kárpátaljai Nemzettársainkra és együttesen kérjünk segítséget érettük az imáinkban.

Ezen záró gondolattal kívánok mindannyiuknak méltó megemlékezést!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Hajrá Magyarország, Hajrá Magyar Nemzet! A jó Isten éltesse a Nemzetünk Összetartását!

"Nem kell beszélni róla sohasem,

De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,

Amíg magyar lesz és emlékezet,

Jog és igazság, becsület, remény,

Hogy volt nekünk egy országunk e földön,

Melyet magyar erő szerzett vitézül,

S magyar szív és ész tartott meg bizony.

Egy ezer évnek vére, könnye és

Verejtékes munkája adta meg

Szent jussunkat e drága hagyatékhoz."

Juhász Gyula: Trianon