Vasad
Tisztelt Megemlékező Kedves Vasadi Polgártársaim!
Sajátos ünnepre ébredtünk a mai napon, hiszen 1956-óta ugyan nagyon sokáig nem ünnepelhettük és nem emlékezhettünk meg hivatalosan az 56-os forradalmárainkról, az 1965-os eseményekről de ez már az elmúlt 30 évben természetessé vált, mert a szabadságunk és függetlenségünk lehetővé tette, hogy nyíltan és közösségben éltük meg a mártírjaink emlékét.
És Íme itt a mai háborúnk, a mai forradalmunk, amit szintén az életünkért szabadságunkért egészségünkért vívunk, a biológiai ellenségünk a Covid vírus ellen. Párhuzamot, ugyan nem lehet a kettő köré vonni, de az megállapítható, hogy hosszú évtizedek után újra fenyegetettnek érezhetjük magunkat, hiszen sokan kényszerülnek sok napos karanténba, sokan elvesztették a munkahelyeiket, és sokan elvesztettük az eddigi kor nyújtotta komfort és biztonság érzetünket.
De visszatérve néhány gondolat erejéig az 1956-os eseményekre, egy maroknyi fiatal érzett magában annyi erőt, hogy az akkori egyik legnagyobb hatalom ellen forduljon, és az Ő önbizalmukon és lelkesítő energiájukon felbuzdulva tízezreket vitt a függetlenségünkért vívott harcba.
Tisztelt Ünneplő Társaim!
Lehet, hogy látták és érezték már akkor is, az 56-os forradalmáraink, hogy kevesek lesznek abban a pillanatban a sikerük kivívásáért. De azt is tudták, hogy a jó és igazság előbb utóbb győzni fog. És győzött is, ugyan nem akkor, hanem több mint három évtizedet kellett várni rá, de abban a pillanatban 1956 október 23- tól november 4-ig mégis a szent cél vezérelte Forradalmárainkat az Őket követő nemzedékek függetlenségéért zajlott küzdelemben, melyben sok Nemzettársunk a legfontosabb földi értéket adta az ÉLETÉT.
Megannyi Család súlyos árat fizetett akkor a mai szabadságunkért, elvesztette szeretteit, elvesztette értékeit, vagyonát és tízezrek elvesztették a hazájukat, hosszú évtizedeket kellett emigrációban tölteniük, messze a szülőföldjüktől és messze a családjuktól, rokonaiktól.
Én arra kérném Önöket, mivel úgy hozta az élet, hogy a mai megemlékezésünket nem tudjuk a megszokott közösségben megtartani, nem tudjuk a Forradalmárjaink és mártírjainkért fájó érzéseinket a tekintetünkkel egymásnak tolmácsolni, az együttérzésünk és tiszteletünk jeléül, otthonainkban gyújtsunk az emlékükért egy-egy gyertyát és emlékezzünk lelkünkben Rájuk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kérem Önöket, hogy az 1956-os forradalmunk mementójaként a jövőben is fokozottan figyeljünk egymásra, tiszteljük és szeressük Szomszédainkat, Falubelieinket, és Nemzettársainkat, hogy a Nemzeti Nagyjaink értünk vívott küzdelmei és áldozatai ne legyen hiábavaló.
Kérem az egymás iránti türelmüket, hiszen a járvány okozta küzdelem talán nehéz napokat hozhat Ránk.
Kérem Önöket ismételten, hogy fokozottan vigyázzunk egymásra, hogy a Közösségünk a jövőben továbbra is egy emberként tudjon a fejlődésért dolgozni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
