Hírek

Elérhetőségek

Köszöntöttük községünk szépkorú lakosságát

Vasad Község Önkormányzatának Képviselő-testülete december 12.-én 15 órai kezdettel hívta és várta a település idős lakosságát a hagyományos Idősek Napjára. A rendezvény helyszíne a Vasadi Általános Iskola aulája volt, ahol az iskola 4. osztálya Szeibertné Kucsák Ágnes pedagógus által betanított ünnepi műsort adott elő.

A gyerekek hangulatos játéka néhol mosolyt, néhol pedig egy- egy könycseppet csalt elő az arcokról. Köszönjük nekik és az iskolának ezt az estét. Az alábbiakban közöljük Marton József Zoltán polgármester ünnepi beszédét:

 

Tisztelt Szépkorú kedves Vendégeink!

 

Szeretettel köszöntöm Önöket Vasad Község Önkormányzatának Képviselő-testülete nevében a településünk Idősek napja alkalmából, melyet az Önkormányzatunk minden év adventi időszakában szokott megrendezni.    

Sütő András írja egy helyütt: „Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi a világ nem vele kezdődött.”

A mi nemzedékünk bizony sokszor nehezen veszi tudomásul, hogy márpedig a világ nem vele kezdődött. Hogy e nemzedék előtt is volt élet! Hogy a mi világunk éppen az Önök és az Önök elődeinek munkásságával kezdődött.  Önök építették számunkra ezt a falut, ezt a jelent; megteremtették azokat a kiváló feltételeket, melyekre mi alapozva a jövőnket építhettük és építhetjük tovább. S ezt bizony sokan, sokszor elfelejtik.                                                                            

Ez a nap, az Idősek napja minden évben figyelmeztet minket arra: az előttünk járók megtették már, amit a család, szűkebb hazájuk és az ország várt tőlük. Lelkiismerettel, becsületes, szorgalmas munkával, rengeteg lemondással, átdolgozott napokkal, éjszakákkal. Megtették, s most a pihenés, a gondoskodás évei kell, hogy következzenek. Gyermekeik, rokonaik, a településünk, ahol élünk, sokat tehet azért, hogy Önök a lehető legnagyobb kényelemben, szeretetben éljék nyugdíjas éveiket.

 Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 Sokat hallunk az úgynevezett elmaradott társadalmakról, hajlamosak vagyunk jóindulatú vagy éppen kissé fensőbbséges mosollyal szemlélni őket.  Pedig bizony a gondoskodás, az idősekkel való bánásmód terén igenis sokat tanulhatnánk tőlük. Nekik, a munkában megfáradt, betegségbe beletörődött idős családtagjaik, rokonaikról való gondoskodás elemi ösztön. Természetes számukra, hogy időseiket a családban maradva gondozzák, hogy a gyerekeket az idősek iránti tiszteletre, szeretetre neveljék.

Müller Péter írásában olvastam: ,,Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert "fáradságos életükkel kiérdemelték", nem is abból a józan előrelátásból, hogy "egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre!", hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt! (...) Az öregember nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték:  „nem azt nézték, milyen mulandó a teste, hanem hogy ki lakik benne!"

 Nekünk is ezt kell megtanulnunk. Hogy meglássuk mindenkiben a lelket, az értéket, hogy becsülni tudjuk mindazt, amit a másik az élete során tett.

 

Kedves Vendégeink!

Hosszú ideje kering a közösségi hálón egy történet, mely csodálatos példája a gondoskodásnak, a feltétlen szeretetnek.

Egy idősotthonban a 80 éves férfi minden reggel reggelit visz a feleségének. Azt kérdezték tőle, hogy miért van a felesége az idősek otthonában? Azt válaszolta, hogy Alzheimer kórban szenved nem emlékszik semmire.  Ekkor azt kérdezték tőle: "A felesége foglalkozna azzal, ha egy reggel nem hozna reggelit neki?" A férfi azt válaszolta, hogy ő már nem emlékszik. Nem tudja azt sem, hogy én ki vagyok. Öt éve nem ismer már meg.  Meglepetten mondták neki: "Milyen csodálatos dolog! Ön még mindig viszi a feleségének a reggelit annak ellenére, hogy ő már nem is ismeri meg, Önt?" A férfi elmosolyodott, aztán azt mondta:                                                                           

  "Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én még mindég tudom, hogy Ő kicsoda!"

 

Kedves Vasadi Szépkorúak!

Tudom, hiszen a magam családjában is tapasztalom: a mindennapok rohanása, a folytonos munkahelyi stressz, a megélhetés napi gondjai mellett olyan nehéznek érezzük, hogy időt szakítsunk szeretteinkre. Pedig elég csak egy őszinte kérdés: Hogy vagy? Hogy telt a napod?Vagy, ahol úgy hozta az élet, hogy az idős családtag otthonba, kórházba kényszerül, a látogatás, egy rövid kerti séta, egy közös újságolvasás, egy kis hazai gyümölcs, sütemény elmorzsolgatása, régi barátokról szóló hírek megosztása is elég ahhoz, hogy a lassan telő napokat kicsit bearanyozzuk, hogy éreztessük a másikkal: ott van a gondolatainkban, még mindig fontos nekünk.

 Azt a szeretetet, amit az előbb említett idős férfi nyújt feleségének, azt kellene mindig, minden körülmények között szem előtt tartanunk mindannyiunknak.

Kedves Ünnepeltek! Engedjék meg, hogy elmondjam Önöknek, ahogyan családjuknak, úgy az önkormányzatnak is nagyon fontosak Önök, akik évtizedekig ezért a faluért dolgoztak. Hiszen  minden nemzedék élete olyan egy kicsit, mint a homokóra. A homokszemek előbb-utóbb mind lefutnak a felső részből az alsóba. Mindegyik máskor.  Mindegyiknek saját története van, de egyik homokszemnek sincs története a többiek nélkül.  Sem azok nélkül, akik felül vannak, sem azok nélkül, akik alul vannak.  Önök azok, akik előttünk járnak a nagy országúton, azon az országúton, amelyen apáink, nagyapáink, dédapáink és őseink jártak a világ kezdete óta. Önöktől örököltük meg az értékeinket, Önöktől tanultuk meg a nyelvet, amellyel szót értünk egymással.  Önök hordozták a vállaikon ezt az egész települést, kemény munkával kerestek benne kenyeret, építettek benne hajlékot s neveltek benne gyerekeket.Amikor eljött az idő, azt a stafétabotot, amelyet Önök is a szüleiktől kaptak, a mi kezünkbe adták. A mi feladatunk, hogy tartsuk oda a vállunkat s a ránk nehezedő feladatokat megoldjuk

 

 

Tisztelt Vendégeink!

Őszinte szívvel kívánom, hogy az Önök felé fordulás, a szeretet, a figyelem ne csupán csak ezen a napon adassék meg az Önök számára. A szeretet nem anyagi lehetőség függvénye, ahogyan a törődés, az odafigyelés sem. Kívánom, hogy minden napjukat aranyozza be valami, amire szívesen gondolnak vissza, amikor este álomra hajtják a fejüket, ami erőt ad a nehezebb, betegesebb napokat is elviselni. Kívánok szerető gyerekeket, vidám unokákat, egészséges napokat, törődést mindannyiuknak!  Végezetül fogadják szeretettel önkormányzatunk ajándékát,illetve a hamarosan következő Általános Iskola műsorát ugyanolyan szeretettel, mint amilyen szeretettel Ők készültek a mai ünnepségre illetve a szerény vendéglátást.

Köszönöm, hogy meghallgattak!