'56 emlékére

'56 emlékére

Ím már 60 év telt el... 
Megszülettél, szinte kirobbantál
Embereknek, egy nemzetnek
Hitet adtál... 
1956 őszének pár napjára...

Ösztönösen a múltadból táplálkoztál
Zsarnokságot nem tűrve
Fellázadtál... 
Ti pesti srácok, 
És még sokan mások.

Micsoda erő... 
Hit, elszántság, akarat! 
Világeseménnyé erősödő
Forradalom 
Hősi küzdelem 
Tiszavirág életű győzelem.

Vitt előre a szív 
Ifjúság ereje, lángja... 
Apró győzelmek 
Világeseményekké
Terebélyesedő nyugati ígéretek... 
Melyek maradtak szép szavak...

S megindult a keleti gőzhenger
Szovjet-orosz kétszázezer
Tankok, repülők, emberáradat
Ami ilyenkor elsöpör
Minden jót, szépet, vágyakat. 
S ti ellenálltatok
Végsőkig küzdöttetek
Életeteket adtátok
A majdani szabadságért.

Édesapám mesélte
Milyen idők voltak
Kik, milyen emberek... 
Igen..., ilyen-olyan emberek. 
Aki az első napokban
Kiáltotta!!! 
Ruszkik haza! 
Emberek ide! 
Később "köpönyeget" váltott
Bűne mi lett...??
Párttitkárként szolgálta idejét
Megélt szép nyugdíjas éveket...

Mások..!??!
Kik bátran
Harcban küzdöttek, 
Jutalmuk mi lett? 
Rettegés, bujkálás, 
Apró tanulságok, 
Szerencsés megmenekülés
Egy életmentő hadművelet.

Micsoda kincsek ők ma
Wittner Máriák
Az elő történelem
Amit iskolákban 
Ímmel-ámmal tanítanak, 
De ők még elmondják
Ha elmondhatják
Mi éltek át
Hogyan is volt '56 ősze
Majd a megtorlás folytatása
Az igaz történelem.

Fél évszázad múltán
Visszaköszönt a gaz
Kigyúrt csótányként
Hatalomra mászott
Hazug banda az.

És még most is ácsingózik
Hatalomra éhesen, 
De el kell söpörni mind, 
Aki lop, csal, hazudik, 
S magasról tesz nemzetére
Dölyfösen, kéjesen.

Hatvan év... 
Két emberöltőnyi idő 
Forradalmak nem
Mennek nyugdíjba
Élő tanúik
Magasra emelik
A fáklya fényét, 
S ti fiatalok, 
Ti lesztek 
A tovább éltetők!! 
Hírvivők, emlékezők...

Írta: Manulek József